Szilárd, lebegő szennyezők
Rozsda, homok, szálas anyagok, azbeszt…stb. Ezek az anyagok előfordulhatnak az ivóvízben. A homok finomszemcsés formában (< 5um) az ivóvíz-előállítás helyén (felszíni vízforrás, artézi kutak) kerül a vízhálózatban. A rozsda legyen szó új, vagy régi építésű házakról a városi vízvezeték-hálózat korróziójának eredményeként kerülhet az ivóvízbe. A rozsda és a homok illetve az egyéb lebegő szennyeződések az ivóvíz megjelenésére és ízére befolyással vannak.
Szerves szennyezők
Ezek az anyagok az ipari és mezőgazdasági (emberi) tevékenységek révén kerülnek a folyóinkba és tavainkba, melyek az ivóvíz előállításának forrásai. Pl.: benzol, klórbenzol és toxafén.
Klór illetve klórozott szénhidrogén-származékok
Ahhoz, hogy Budapest minden pontjára eljusson a tiszta, egészséges ivóvíz, a Fővárosi Vízművek egy több mint 5000 kilométer hosszú hálózatot üzemeltet. Mivel a vízhálózat nem egy steril közeg, így fontos, hogy a szükséges minimum elvét követve a megfelelő mennyiségű fertőtlenítőszert adagoljanak az ivóvízhez. Ez akadályozza meg ugyanis, hogy káros mikrobiológiai folyamatok induljanak meg a víz útja során a hálózatban, és így tudják az ivóvízen keresztüli fertőzések veszélyét kizárni. A víz fertőtlenítését a ma alkalmazott fertőtlenítési eljárások közül az ilyen hosszú hálózatok esetében leghatékonyabb klórgázzal, illetve hypoval végzik.
Az ivóvíz előállítása során feleslegben alkalmazott klórtartalmú (pl : NaOCl ) vegyületek révén aktív klór kerül az ivóvízbe, melynek elsődleges célja a baktériumok elpusztítása és az ivóvízhálózat fertőtlenítése. Az aktív klór szintén reagál az ivóvíz szénhidrogén tartalmával, klórozott szénhidrogéneket hozva létre, melyek egészségkárosítóak illetve rossz ízt okoznak.A klórozás során esetlegesen keletkező melléktermékek, az úgynevezett trihalometánok (THM) szintjére vonatkozóan szigorú határértéket (50 µg/l) ír elő az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001 (X.25) Kormányrendelet.
Növényvédőszerek (peszticidek)
A növényvédőszerek, más néven peszticidek különféle rovarölő-, gyomirtó-, gombaölő-, algaölő ill. rágcsálóölő szerek összessége, amelyek a felszíni vagy felszín alatti vízforrásba történt bemosódás eredményeképpen kerülhetnek a vízbázisba, elsősorban mezőgazdasági tevékenységből. A bemosódás mértékét és egészségkockázatát számos tényező befolyásolja: növényvédőszerek minősége, bomlási ideje, bomlástermékeik toxikussága, a talaj szerkezete, éghajlati és csapadékviszonyok és a vízforrás jellemzői, mélysége, védettsége.
A rendszeresen vizsgálandó peszticidek körét az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001 (X.25.) Kormányrendelet szerint az OTH határozza meg az OKI javaslata alapján. A rendelet szerint meghatározott határérték összes peszticidre 0,50 μg/l, az egyes peszticidekre külön-külön 0,1 μg/l.
Ólom
Az ólom az egyik legrégebben ismert fém, melyet már az ókori Egyiptomban is alkalmaztak agyagedények mázához. A XIX-XX. században már általános és elfogadott volt a használata, többek között evőeszközöket, edényeket, vízvezetékeket gyártottak belőle. Az ólom ilyen irányú felhasználását azonban az 1970-es évektől kezdve betiltották Európában.
Az 1970-es évek előtt épült lakások, házak esetében azonban előfordulhat, hogy az ingatlan belső vízhálózata mind a mai napig a pár évtizeddel ezelőtt még elfogadott ólomvezetékekből áll.
Mennyisége a helyi vízforrás és vízvezeték-hálózat függvénye. Az ólom toxikus elem, amely az emberi szervezetbe kerülve idegrendszeri és fejlődési zavarokat okozhat. A jelentős ólommennyiséggel való érintkezés különösen a magzatok és a kisgyermekek esetében nagy hatással van a gyermekek testi és szellemi fejlődésére.
Az új, 25 μg/l-ről 10 μg/l-re csökkentett határérték az Európai Tanács 98/83/EK irányelve és a 201/2001-es (X. 25.) Korm. rendelet alapján 2013.december.25-én lépett hatályba.
Paraziták
Giardia és cryptosporidium. Ezek a paraziták legtöbbször az állati ürülékkel kerülnek felszíni vizeinkbe. Sajnálatos módon klórozással és alacsony energiájú LP (Low Power) UV fénnyel sem lehet elpusztítani ezeket a kórokozókat. Veszélyes lehet a legyengült felnőtt immunrendszerre, illetve a gyermekekre nézve. Tünetek: láz, hasmenés, gyomorgörcsök.
